Mindenhol találkozunk mítoszokkal, nem csak a táplálkozásban. Létrejöhetnek szándékosan (pl. marketing céllal), de véletlenül (félreértett információ) is. Annak megítéléséhez, hogy valami mítosz vagy igazság-e, ismernünk kell a táplálkozás alapjait, és ezért egy adag kritikus gondolkodásra van szükségünk. Fokozatosan le fogunk leplezni néhány gyakori mítoszt, mert tényleg rengeteg van belőlük. De fokozatosan fogjuk elkezdeni.
Gyakorlatom során mindenféle mítosszal találkozom. Az egyik leggyakoribb az, hogy a szacharidok fogyasztása este 6 óra után (ez az óra különböző források szerint változik) TÚLÉLÉRZÉSRE KÉSZÍT. Ebben az esetben tisztában kell lennünk egy alaptörvénnyel, amely a testünket is irányítja, és amely minden súlygyarapodás mögött áll. Ez a termodinamikai törvény az energia megőrzéséről. Ha hízni akarunk, akkor úgynevezett pozitív energiaegyensúlyban kell lennünk, tehát több energiát fogunk elfogyasztani az ételekben, mint amennyit a szervezetünk felhasznál a működéséhez. Minden tevékenységünk és teljes létezésünk során energiát használunk fel az életünk táplálására. Ha kevesebb energiát viszünk be, mint amennyit felhasználunk, akkor fogyunk, és így a testünk zsírsejtjeiben lévő raktárainkat használjuk energiaforrásként. Ez az elv mindenki számára működik, és így fogyunk. Azt, hogy mennyi energiát viszünk be, egy egész napra, hétre, hónapra stb. vetítve számoljuk ki. Nincs mágikus óra és nincs olyan konkrét tápanyag, amely felgyorsítja a súlygyarapodást. Ez az egyik mítosz, ami a szénhidrátok démonizálását támogatja. A szénhidrátok nagyon értékes energiaforrások, és ésszerű mennyiségben és egyenletesen kell fogyasztani őket a nap folyamán. Azt azonban nem lehet állítani, hogy ha este fél kilenckor eszünk egy szelet kenyeret és kenegetünk, akkor hízni fogunk. Ez valóban nem igaz. Ha édesszájúak vagyunk, akkor nyúljunk a mi fagyasztva szárított gyümölcsökhözamelyeknek remek az íze és tele vannak tápanyagokkal.
A második mítosz az az állítás, hogy a tej kövérít. A tej egy szuszpenzió, amelyben zsírrészecskék vannak, és a tej fogyasztása után enyhe bevonatot érezhetünk a szánkban. Ez a tej szájjal és a nyálkahártyával való érintkezésének normális megnyilvánulása. Ez nem valamilyen nyálka, és nem is varázslatos módon kezd el képződni a tejjel való érintkezés után. A tej megemésztéséhez enzimekkel, emésztőnedvekkel, gyomorsavtartalommal alkalmazkodtunk. Problémát jelenthet azonban, ha allergiásak vagyunk a tehéntejfehérjére, amikor szervezetünk immunválaszt indít el, miután bármit iszunk vagy eszünk, ami tehénfehérjét tartalmaz. A másik alternatíva, amikor korlátozni kell a tejet, és helyette laktózmentes termékeket kell választanunk, a laktózintolerancia. Amíg azonban nem diagnosztizálták nálunk egyik állapotot sem, és a tej vagy a laktózmentes termékek fogyasztása nem jár egészségügyi következményekkel hasi görcsök, túlevés vagy hányás formájában, addig valóban nem kell aggódnunk a tej miatt. Ugyanilyen veszélyes lehet ez a mítosz, ha a szoptatós anyák követik, akik nem is adnak tejet és tejtermékeket a gyermeküknek. A tej értékes kalcium-, foszfor-, valamint D-vitaminforrás, és mindenképpen helye van az étrendünkben.
A harmadik mítosz: "a glutén a bélhez tapad". A glutén a gabonafélékben (búza) található fehérje neve, amely gliadinból és gluteninből áll. A búzát a gluténtartalma miatt is tenyésztik, mert ez elősegíti a pékáruk szép rugalmas és bolyhos állagát, amire nagy a kereslet. A nevében a ragasztó szó szerepel, de ez a tészta ragasztására szolgál, és így előnyös a szerkezete. A glutén megemésztéséhez enzimeket adaptáltunk. Ezért nem kell attól tartanunk, hogy eltömíti a beleinket, az emésztőrendszer gondoskodik a teljes megemésztéséről. De ismétlem, vannak egészségügyi jelzések, amikor a glutént kerülni vagy korlátozni kell. Az első és legfontosabb kérdés a cöliákia, ahol fontos az élethosszig tartó gluténmentesség. A búzaallergia szintén egészségügyi probléma, ahol az elfogyasztása kiváltja a szervezet immunválaszát. A gluténbevitelt pedig a nem cöliákiás gluténérzékenység esetén is szigorúan korlátozni kell. Amíg a pékárukban található glutén fogyasztása nem okoz egészségügyi problémát, és nem diagnosztizálták nálunk a fenti betegségek egyikét sem, addig a glutént teljesen gond nélkül élvezhetjük napi szinten. Megkenhetjük például az egyik dióvajak.
A mítoszok nagyon vonzóak az emberek számára, és gyakran szenzációsak. Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a nem ellenőrzött információk terjesztése az élelmiszercsoportok kizárását, az élelmiszerektől való félelmet, és ennek következtében nemcsak az étrend korlátozásából eredő egészségügyi problémákat, hanem a félelemből eredő pszichológiai problémákat is okozhat. Legyünk következetesek az ilyen információk értékelésében, és bízzunk abban, ami minőségi forrásból származik.
